Tanítás, avagy a következő generáció

A tanítás a legfontosabb feladatunk. Tanítás közben magunk is tanulunk. A legfelelősségteljesebb feladat az életben pedig nem más mint gyereket nevelni. A gyermek ártatlanul születik és tele van érdeklődéssel. Ez a gyermeki kíváncsiság a legnagyobb érték. A gyermekek igen fogékonyak mindenre, legyen ez tudás, vagy érzelmi behatás, ugyan úgy a jók és rosszak Ezért a szülőknek meg kell tudniuk teremteni és tartani egyensúlyukat. Meg kell tudják védeni gyermeküket minden szinten. (Olykor saját maguktól.) Mert ahogyan felnő az ember úgy alakul a személyisége.

 A gyermeknek biztonságra, biztos alapokra van szüksége. Ezt a biztonságot mind a három szinten meg kell tudnunk adni neki. A gyermeknek anyagi biztonságra van szüksége, hogy legyen fedél a feje felett, hogy legyen mit ennie. A gyermeknek mentális biztonságra van szüksége, hogy tanulhasson, hogy választ kapjon ezernyi kérdésére. Végül de nem utolsó sorban a legfontosabb. hogy a gyermeknek szeretetre van szüksége. Szerintem aki nem szereti a gyermekét annak nem is szabadna gyermeket vállalnia.

A következő generáció építi majd fel az új világot, ahol mindannyian boldogan tudunk élni, ennek fényében kell őket nevelnünk. Gyermekeink nevelése fontos. Fontos, hogy tanítsuk gyermekeinket, hogy olyan környezetben nevelkedhessenek ahol nem csak beszélnek az erkölcsről, hanem példamutatással járnak előttük, hogy fogékonyságuk, és érdeklődésük a világgal kapcsolatban ne hagyjon alább. Igyekeznünk kell, hogy minden tudásunkat továbbadhassuk, hogy ők még tovább juthassanak. A mi feladatunk az is, hogy megmutassuk, hogyan kommunikálnak egymással jól az emberek, hogy értetheti meg magát másokkal, hogyan mondja ki a problémáit, hogyan lássa be hibáit, hogyan fogadja el sebezhetőségét, hogyan bocsájthat meg, és hogyan érezhet együtt, hogy ők később maguk is képesek legyenek más emberekkel kapcsolatot teremteni, kommunikálni. Tanításokat kell átadnunk a következő generációnak mind a világunk képéről, mind testünkről, és annak működéséről, szükségleteiről, a helyes hozzáállásról, a helyes gondolkozásról, következtetésekről. 

 A szülők feladata az, hogy felkészítsék gyermekeiket az önálló életre. Feladatuk, hogy megtanítsanak a gyermeknek mindent amit csak tudnak. Fontos, hogy ezen okból kifolyólag, a gyermeknek minden kérdésére választ kell tudnunk adni, vagy amennyibe nem tudunk, azt el kell tudnunk magyarázni.(hiányosságunk okát (Bár jövőben a technika, és a tervbe vett Tudás tár mellett csak arra nem lehet választ adni amire senki nem tudja a választ.)) Meg kell tudni tanítani a gyermeknek, hogyan kommunikálhat más emberekkel, hogyan vitathatja meg velük gondolatait, hogyan tartsa tiszteletben annak érzéseit véleményét, hogyan ne okozzon fájdalmat. Persze ehhez az is szükséges, hogy a szülő birtokában legyen ennek a tudásnak.

Világunk legfontosabb munkáját a tanárok végzik. A tanárok közel sincsenek megbecsülve a vállukon nyugvó felelősséghez képest. (A fizetésükről nem is beszélve.) Egy rosszul működő neveltetési rendszert követünk. A tanárok osztoznak a szülők feladatában, sőt felvállalják, hogy a a szülőknél is több tudást adnak tovább. Mégis ma ők társadalmunk alja. Ahelyett, hogy a legnagyobb zsenijeinkre bíznánk gyermekeinket.

Ha mi letesszük az alapköveket, a következő generáció merőben eltérhet tőlünk. Egy következő generáció ahogy elsajátítja a béke, jólét, és természetes egyensúly tudását, akár egy utópikus társadalmat is létrehozhat.


Szerintem.